4.rész "Megbízás"

Kedves olvasóim! Meghoztam a 4.részt is és Karácsony közeledtével egy kis meglepetést is: most te döntheted el, hogy is folytatódjon a történet. Küldd el a saját kis ötleted a holivia@freemail.hu-ra. Amelyikben a legtöbb fantáziát látom, azt az ötletet fogom felhasználni! Köszönöm a visszajelzéseket, jó olvasást!

- Készülj fel, mert nem leszek kímé… - mondatát nem tudta befejezni, mivel egy újabb csapat idegen fickó rontott be a szobába. Fegyverrel a kezükbe. Kezeimmel azonnal takarni próbáltam magam, míg a fegyveres fickók a támadómat kényszerítették a földre. Szemeimmel Niall-t kerestem, de ő sehol sem volt. Ruháimat felkaptam a földről, majd magamra rángattam azokat. Mikor felnéztem egy kopasz, kissé túlsúlyos férfival találtam szembe magam.

- Gyere, visszaviszünk a rejtekedbe. – húzott derekamnál fogva. Nem tiltakoztam, csak „haza” akartam menni, s aludni egy jót, biztonságban. Észre sem vettem, de egyre inkább kezdek ragaszkodni a Szöszihez, s bízni benne. Hiszem neki, hogy meg tud védeni még a történtek után is. Az elmúlt pár órában csakis arra tudtam koncentrálni, hogy mennyire is vágyom a közelségére. Figyelmem a folyosó végére irányult ahol is éppen szétverik, s bilincsbe fogják a kezeit.

Pár óra múlva, miután átestem egy rutinvizsgálaton hazafuvaroztak. Niall már kint várt a ház előtt. Amint megláttam rögvest kiszálltam a járműből, s felé kezdtem rohanni, majd a karjaim közé zártam derekát. Magam sem tudom miért tettem, de ez megnyugvást jelentett. Könnyeim utat törtek maguknak, keservesen sírni kezdtem. A legnagyobb meglepetésemre Niall kezét éreztem a magamon, nyugtatóan simogatott, míg másik kezével derekamat ölelte. Váltottak még pár szót a sofőrömmel, majd bementünk. Én még mindig nem szakadtam el tőle, jelen pillanatban ő az egyetlen, akire támaszkodhatok. Igaz ez kicsit furán hangzik, én sem értem hogyan változhatott meg ilyen gyorsan a nézőszögem őt illetve. A nap elején még féltem tőle, sőt ők raboltak el, s itt tartanak távol a szüleimtől. Kényszerít, hogy drogokat áruljak, s fegyvereket szállítsak le. Azonban azt még mindig nem tudom miért is vagyok itt. Mire feleszméltem már a kanapén ültünk, egymás karjaiban. Kezdtem kínosan érezni magam, s ezt éreztettem is Niall-el. Elhúzódtam tőle és mint mindig szoktam zavaromban a lábamat kezdtem nézni, s egy hajtincsemet a fülem mögé tettem. Ő megköszörülte a torkát, majd felajánlotta, hogy elkészíti az ebédet, én nyugodtan menjek és pihenjek le.  Persze bele is egyeztem és le is feküdtem.

*Niall szemszöge*

Fogalmam sincs mi is volt ez az előbb Violett-el, de ha neki ettől könnyebb lesz feldolgozni a történteket, hát legyen. Ma egy csapatmegbeszélésre kell mennem, így csak egy gyors kajára lesz időm. Össze is dobtam valami palacsintaféleséget, majd leléptem. Hagytam egy kis papírfecnit a konyhapulton a lánynak, azzal a szöveggel, hogy Elmentem később jövök! Niall.

Pár perc múlva sietősen parkoltam le a feljárón, majd mentem be a hotelba. Mindig is itt tartottuk a megbeszéléseket, s ide hozzuk az eladni szánt lányokat. A szálloda főnöke, egyben a szervezetünk vezetője, s ez merőben megkönnyíti a munkánkat. Mindennek meg van a maga helye, s trükkje. A

recepciónál például a 200 és 270-es szobakulcsokban extasy van rejtve, s így vastagabbak is, azonban ez senkinek sem szúr szemet. Ugyan ez vonatkozik a poharakra, melyeknek le lehet nyitni az alját. Az a szervezet kreatív és pont ezért is tetszett meg annyira. A sarkon befordulva máris a 23-as szoba előtt vagyok. Hármat kopogok, majd ki is nyílik az ajtó. Luke nyit nekem ajtót, azonban az arcát elnézve baj lehet. Lassan lépek a székem felé. Vele végre teljes lett a létszám, s meg is kezdődik a nagy eszmecsere.

- Nos, mint ti is tudjátok van egy különleges lány, aki most Niall-nél lakik. Ez eddig mind szép és jó, de kibaszottul érdekelne, hogyan is került ő életveszélybe. – faszom. Nem gondoltam volna, hogy így napirendre fogja tűzni a témát. Mint illik felálltam, megadtam a tiszteletet a feledtesemnek. Tudtam, hogy ennek lesznek következményei, méghozzá súlyosak. Ez a lány valamiért nagyon tetszik a főnöknek, s ha sikerült volna, a férfi terve én már halott lennék.

- Mint mondta kiállítottam drogot árulni, s kicsit arrébb álltam. Nem gondoltam volna, hogy idáig fog fajulni, így nem avatkoztam bele. – a főnök közelebb jött hozzám, majd pont velem szemben megállt. Mindig ezt csinálja, így akarja éreztetni a személlyel, hogy neki itt a vége. Nagyon ért hozzá hogy kell ráhozni a frász az emberre. A szemkontaktust nem törtem meg, tudatni akartam vele, hogy vállalom a következményeket.

- Tehát az egészért vállalod a felelősséget? – kérdezte, bár inkább kijelentésnek felelt meg. Bólintottam, mire intett, hogy üljek le. Nem értettem, de biztosan rá fog világítani a tárgyalás végén, mikor csak négyszemközt leszünk. Dióhéjban csak az árakat és a fegyverosztást, ellenőrzést beszéltük meg, s ejtett még pár szót egy lányról, akit holnapután kéne a kijelölt személyeknek – köztük nekem is – rabságba ejteni, tehát magyarul bedrogozni, s majd kis idő múlva eladni. Ez a megbízás kicsit megnyugtatott, hogy nem fog kinyírni, azonban mint sejtettem valóban megkért a maradásomra.

- Tehát… Niall – ült le a székébe, majd összekulcsolta ujjait – egyáltalán nem örülök ennek a dolognak… viszont! Kapsz még egy esélyt tekintve, hogy felvállaltad a hibád. Holnapra szabadnapot kapsz, amikor is az egész kéglidből összedobod a fontos dolgaidat. Holnapután elvégzed a csajos bizniszt, másnap pedig puttonyra kapod Violet-et és elrepültök Amerikába. – ez még engem is meglepett. Míg ő csak mosolygott rám, addig én ezerrel latolgattam a kérdésén. Tudtam, hogy felesleges ezen agyalnom hisz’ úgy sem én döntök, de szerintem ebbe lehet beleszólásom. Vártam még pár percet, hagytam érlelődni a dolgot, majd meghoztam a saját döntésem.

*Másnap*

Még csak dél van, de én már felszerelkezve állok a nappaliban, míg a lakótársam az ebédet próbálja elkészíteni, azonban kétségeim vannak a felől, hogy valaha is készen lesz, mivel már háromszor kellett miatta szellőztetni. Nem izgulok a délután miatt, ez nekem egy rutinművelet. Nem tudom mit is fog Violet csinálni, míg távol vagy, azonban még fel kell hívnom egy havert, hogy figyeltesse a házat. Azonnal tárcsáztam is a számot, s miután lebeszéltük a tudnivalókat, belecsúsztattam a zsebembe. Pontosan végszóra, ugyanis készen lett az ebéd.

Luke-al talpig feketében indultunk neki az összekötőnk házához. Ránk mindig is itt vártak a lányok, melyekből a főnök előző nap válogatott. Jack mindig azzal eteti be őket, hogy nyertek egy wellness hétvégét. Ami igaz is. Szombaton a góré pincérnek adja ki magát, akkor is jól megfigyeli a lányokat, vasárnap pedig jön a mi reszortunk. Kopogás nélkül mentünk be a házba, s vettük az irányt a megadott szobába. A lány már elő volt nekünk készítve, így csak el kellett hoznunk. Luke kinyitotta az ajtót, s azután léptem be. Mind a ketten meghökkentünk, s csak néztük a mozdulatlan lányt. 

3.rész "Erőszak"

Kedves olvasóim! Sajnálom, hogy nem hoztam már egy ideje részt, de sem ihletem, sem kedvem nem volt az íráshoz. Viszont, most végre meg tudtam írni a 3. részt, ami remélem vigasztal, majd a hiányokért! Köszönöm az előző részhez a visszajelzéseket, jó olvasást!

- Vedd fel ezeket! – hajított az ágyra egy ruhakollekciót. Ahogyan ránéztem az előttem heverő ruhadarabokra elkapott a hányinger. Komolyan kurvát akar belőlem csinálni?

- De hát… ezek – éppen ki akartam oktatni, hogy én ilyen ruhát biztosan nem fogok felvenni, de amint találkoztam dühtől izzó szemeivel befejeztem a mondanivalómat. Csendben kémleltem a padlót, s vártam mi a teendőm, hiszen nem jönne hozzám csak úgy.

- Ezt kell felvenned. Gondolom már sejted mi is lesz a dolgod, de ne aggódj. Nem lesz semmi baj. – nem lesz semmi baj?! Hát persze, hogy ezt mondja, hisz’ nem neki kell kiállni, kurválkodni az utcára. Nem csináltam semmit, csak álltam. Ez volt az én hangtalan tiltakozásom. Mikor rájött milyen játékot is űzök vele, azonnal megragadott a hajamnál, s durván elráncigált a fürdőig. Természetesen a ruhákat is magával hozta. Belökött a fürdőbe, majd a nekem szánt szettet is mellém dobta.

- Ha azt mondtam felveszed, akkor kibaszottul felveszed! – ordibálta torka szakadtából – Ha, nem jössz ki a felszerelésedben 5 percen belül, akkor én megyek be és rángatom rád személyesen! – kiabált tovább, s rám vágta az ajtót. Természetesen ezek után köpni-nyelni nem tudtam, s jobbnak láttam öltözködni. Miután végeztem félve nyitottam ki az ajtót, minek túloldalán Niall várt. Ahogy végig néztem rajta, rögtön végig járt a borzongás. Agresszíven nyúlt csuklóm után, amit reflexből elrántottam. Úgy éreztem itt és most telt be a Szöszinél a pohár. Testem reszketett, féltem. Kezét a magasba emelte, s arcom felé lendítette. Szemeimet lehunytam, vártam a kiérdemelt büntetésem, de az nem következett be. Tenyere öt centire állt meg tőlem. Mély levegőket véve próbálta magát nyugodt állapotba helyezni. Pár perc elteltével intett, hogy kövessem, amit meg is tettem.

Fél óra múlva egy mocskos, benzintől bűzlő utcasarkon álltunk meg.

- Most menj ki és áruld ezt. Nem kell tudnod mi ez a lényeg, hogy egy adag 13 font. Érted? Ez itt összesen 20 adag. Ha, bármi probléma lenne, itt vagyok. – valahogy úgy nézhettem rá, mint aki most jött a Mars-ról és először lát embert. Egyáltalán nem erre számítottam. Valami olyasmire számítottam, hogy kiállít kurvának viszont, ehelyett valami illegális cuccot kell árulnom. Még mindig jobb az én verziómnál. Aprót bólintottam, majd kilökött a kocsiból. Odaálltam a kijelölt helyre, ahol is egy szimbólum volt. Láttam már ezt Niall házában, ezek szerint ez lehet a csapatuk, vagy a szervezetük jelképe. Táskámat szorosan fogtam, amiben az anyag található. Sokan elhaladtak mellettem, csupa kigyúrt, tetkós pasik. Páran rám néztek, bár különösebb figyelmet nem szenteltek rám. Kivéve egy fiút. Az út másik oldalán állt, s szemeivel méregetett. Egyszer megindult felém, tartva a szemkontaktust.

- Szia, cica. – köszöntött már öt méterrel a járda szegélyétől. Féloldalas mosollyal közeledett.

- Nos, mennyi egy adag, szivi? – szavai gúnyolódásba folytak, s legnagyobb kellemetlenségemre nem tudtam egy értelmes szót sem kinyögni. Miután választ adtam a kérdésre, vett is két adagot. Intett még utoljára köszönés gyanánt, majd eltűnt. Körülbelül egy óra múlva a tíz csomagot eladtam, ezzel egészen szép összeget kerestem, bár gondolom, ezt nem tarthatom meg. Minden rendben ment, egészen addig, míg egy újabb érdeklődő elő nem került. Azonban ő nem az áru után próbált informálódni, sokkal inkább irántam.

- Mizu édes? – súgta a fülembe, teljesen nekem feszülve. Undorodva fordítottam el a fejem. Nyakamat kezdte ostromolni ajkaival, én pedig csak remélni tudtam, hogy Niall minél hamarabb értem jön.

- Gyere gyönyörű, szórakozzunk egyet! – mocskos hangnemben beszélt, ezzel fokozta bennem a negatív érzelmeket. Még mindig nem szólaltam meg, egyszerűen nem ment. Levegővételem elárulta, hogy a félelem irányít persze ezt ki is használta. Autója felé kezdett húzni, azonban ezt már nem engedhettem. Minden erőmmel szegültem ellene, ami nyilvánvalóan nem tetszett neki.

- Gyere már te kis kurva! – ordibált. Hirtelen felindulásból érintettem össze tenyerem arcával, ami nagy csattanás hallatott, s egy piros foltot hagyott maga után. Ő sem hagyta magát, öklét hatalmas energia bedobással találkoztatta az orrommal. A fájdalom azonnal kiütött, viszont annyit még láttam, ahogyan Niall felénk rohan.

Az éles fény mélyen sütött bele szemembe, mikor magamhoz tértem. Lassacskán minden kezdett beugrani. A férfi, az ütések és végül az ájulásom. Körbenéztem a szobában és csak akkor jöttem rá, hogy nem Niall-nél vagyok. Egy hideg, nedves szobában vagyok. Föltámaszkodtam a matracról, s a kiutat kezdtem keresni, ami egy fehér ajtó volt. Kezemet a kilincsre helyeztem, azonban akármennyire is rángattam, nem nyílt. Segítségért kezdtem kiabálni, ám mikor meghallottam valakit közeledni, azonnal elhallgattam. A kinti személy a zárral babrált, majd kinyitotta az ajtót. Rögtön szembe találtam magam azzal a férfival, aki megütött, s ezek szerint el is rabolt.

- Végre kettesben. Most már az a Szőke gyerek sem zavarhat. – Niall! Vajon mit csinált vele? Értem jön? Vagy örökre itt maradok?

- Mi… mi van vele? – dadogtam. Közelebb jött hozzám, már-már túl közel. Körbejárt, miközben le se vette tekintetét a testemről. Hátam mögött állapodott meg, s söpörte el nyakam bal oldaláról a hajam. Ismét csókolgatni kezdett, de most csípőmet is fogdosta.

- Ne aggódj, kapott néhányat, majd mikor a földre került fölkaptalak és elinaltam veled. Azonban most ideje szórakozni. – szembe fordított magával, s el is kezdett megszabadítani a ruháimtól. Minden erőmmel ellenkeztem: rúgtam, karmoltam és ütöttem ahol értem, viszont ez semmit sem segített. Már csak a fehérneműm takart, s ő is vetkőzni kezdett. Rá sem tudtam nézni egyfolytában a kezeimet kémleltem, s tördeltem az ujjaim. Hallottam az övét koppanni a földön, s ott megszűnt a világ.

- Készülj fel, mert nem leszek kímé… - mondatát nem tudta befejezni, mivel egy újabb csapat idegen fickó rontott be a szobába.