2014. december 12., péntek

4.rész "Megbízás"

Kedves olvasóim! Meghoztam a 4.részt is és Karácsony közeledtével egy kis meglepetést is: most te döntheted el, hogy is folytatódjon a történet. Küldd el a saját kis ötleted a holivia@freemail.hu-ra. Amelyikben a legtöbb fantáziát látom, azt az ötletet fogom felhasználni! Köszönöm a visszajelzéseket, jó olvasást!

- Készülj fel, mert nem leszek kímé… - mondatát nem tudta befejezni, mivel egy újabb csapat idegen fickó rontott be a szobába. Fegyverrel a kezükbe. Kezeimmel azonnal takarni próbáltam magam, míg a fegyveres fickók a támadómat kényszerítették a földre. Szemeimmel Niall-t kerestem, de ő sehol sem volt. Ruháimat felkaptam a földről, majd magamra rángattam azokat. Mikor felnéztem egy kopasz, kissé túlsúlyos férfival találtam szembe magam.
- Gyere, visszaviszünk a rejtekedbe. – húzott derekamnál fogva. Nem tiltakoztam, csak „haza” akartam menni, s aludni egy jót, biztonságban. Észre sem vettem, de egyre inkább kezdek ragaszkodni a Szöszihez, s bízni benne. Hiszem neki, hogy meg tud védeni még a történtek után is. Az elmúlt pár órában csakis arra tudtam koncentrálni, hogy mennyire is vágyom a közelségére. Figyelmem a folyosó végére irányult ahol is éppen szétverik, s bilincsbe fogják a kezeit.

Pár óra múlva, miután átestem egy rutinvizsgálaton hazafuvaroztak. Niall már kint várt a ház előtt. Amint megláttam rögvest kiszálltam a járműből, s felé kezdtem rohanni, majd a karjaim közé zártam derekát. Magam sem tudom miért tettem, de ez megnyugvást jelentett. Könnyeim utat törtek maguknak, keservesen sírni kezdtem. A legnagyobb meglepetésemre Niall kezét éreztem a magamon, nyugtatóan simogatott, míg másik kezével derekamat ölelte. Váltottak még pár szót a sofőrömmel, majd bementünk. Én még mindig nem szakadtam el tőle, jelen pillanatban ő az egyetlen, akire támaszkodhatok. Igaz ez kicsit furán hangzik, én sem értem hogyan változhatott meg ilyen gyorsan a nézőszögem őt illetve. A nap elején még féltem tőle, sőt ők raboltak el, s itt tartanak távol a szüleimtől. Kényszerít, hogy drogokat áruljak, s fegyvereket szállítsak le. Azonban azt még mindig nem tudom miért is vagyok itt. Mire feleszméltem már a kanapén ültünk, egymás karjaiban. Kezdtem kínosan érezni magam, s ezt éreztettem is Niall-el. Elhúzódtam tőle és mint mindig szoktam zavaromban a lábamat kezdtem nézni, s egy hajtincsemet a fülem mögé tettem. Ő megköszörülte a torkát, majd felajánlotta, hogy elkészíti az ebédet, én nyugodtan menjek és pihenjek le.  Persze bele is egyeztem és le is feküdtem.

*Niall szemszöge*

Fogalmam sincs mi is volt ez az előbb Violett-el, de ha neki ettől könnyebb lesz feldolgozni a történteket, hát legyen. Ma egy csapatmegbeszélésre kell mennem, így csak egy gyors kajára lesz időm. Össze is dobtam valami palacsintaféleséget, majd leléptem. Hagytam egy kis papírfecnit a konyhapulton a lánynak, azzal a szöveggel, hogy Elmentem később jövök! Niall.

Pár perc múlva sietősen parkoltam le a feljárón, majd mentem be a hotelba. Mindig is itt tartottuk a megbeszéléseket, s ide hozzuk az eladni szánt lányokat. A szálloda főnöke, egyben a szervezetünk vezetője, s ez merőben megkönnyíti a munkánkat. Mindennek meg van a maga helye, s trükkje. A
recepciónál például a 200 és 270-es szobakulcsokban extasy van rejtve, s így vastagabbak is, azonban ez senkinek sem szúr szemet. Ugyan ez vonatkozik a poharakra, melyeknek le lehet nyitni az alját. Az a szervezet kreatív és pont ezért is tetszett meg annyira. A sarkon befordulva máris a 23-as szoba előtt vagyok. Hármat kopogok, majd ki is nyílik az ajtó. Luke nyit nekem ajtót, azonban az arcát elnézve baj lehet. Lassan lépek a székem felé. Vele végre teljes lett a létszám, s meg is kezdődik a nagy eszmecsere.
- Nos, mint ti is tudjátok van egy különleges lány, aki most Niall-nél lakik. Ez eddig mind szép és jó, de kibaszottul érdekelne, hogyan is került ő életveszélybe. – faszom. Nem gondoltam volna, hogy így napirendre fogja tűzni a témát. Mint illik felálltam, megadtam a tiszteletet a feledtesemnek. Tudtam, hogy ennek lesznek következményei, méghozzá súlyosak. Ez a lány valamiért nagyon tetszik a főnöknek, s ha sikerült volna, a férfi terve én már halott lennék.
- Mint mondta kiállítottam drogot árulni, s kicsit arrébb álltam. Nem gondoltam volna, hogy idáig fog fajulni, így nem avatkoztam bele. – a főnök közelebb jött hozzám, majd pont velem szemben megállt. Mindig ezt csinálja, így akarja éreztetni a személlyel, hogy neki itt a vége. Nagyon ért hozzá hogy kell ráhozni a frász az emberre. A szemkontaktust nem törtem meg, tudatni akartam vele, hogy vállalom a következményeket.
- Tehát az egészért vállalod a felelősséget? – kérdezte, bár inkább kijelentésnek felelt meg. Bólintottam, mire intett, hogy üljek le. Nem értettem, de biztosan rá fog világítani a tárgyalás végén, mikor csak négyszemközt leszünk. Dióhéjban csak az árakat és a fegyverosztást, ellenőrzést beszéltük meg, s ejtett még pár szót egy lányról, akit holnapután kéne a kijelölt személyeknek – köztük nekem is – rabságba ejteni, tehát magyarul bedrogozni, s majd kis idő múlva eladni. Ez a megbízás kicsit megnyugtatott, hogy nem fog kinyírni, azonban mint sejtettem valóban megkért a maradásomra.
- Tehát… Niall – ült le a székébe, majd összekulcsolta ujjait – egyáltalán nem örülök ennek a dolognak… viszont! Kapsz még egy esélyt tekintve, hogy felvállaltad a hibád. Holnapra szabadnapot kapsz, amikor is az egész kéglidből összedobod a fontos dolgaidat. Holnapután elvégzed a csajos bizniszt, másnap pedig puttonyra kapod Violet-et és elrepültök Amerikába. – ez még engem is meglepett. Míg ő csak mosolygott rám, addig én ezerrel latolgattam a kérdésén. Tudtam, hogy felesleges ezen agyalnom hisz’ úgy sem én döntök, de szerintem ebbe lehet beleszólásom. Vártam még pár percet, hagytam érlelődni a dolgot, majd meghoztam a saját döntésem.

*Másnap*

Még csak dél van, de én már felszerelkezve állok a nappaliban, míg a lakótársam az ebédet próbálja elkészíteni, azonban kétségeim vannak a felől, hogy valaha is készen lesz, mivel már háromszor kellett miatta szellőztetni. Nem izgulok a délután miatt, ez nekem egy rutinművelet. Nem tudom mit is fog Violet csinálni, míg távol vagy, azonban még fel kell hívnom egy havert, hogy figyeltesse a házat. Azonnal tárcsáztam is a számot, s miután lebeszéltük a tudnivalókat, belecsúsztattam a zsebembe. Pontosan végszóra, ugyanis készen lett az ebéd.


Luke-al talpig feketében indultunk neki az összekötőnk házához. Ránk mindig is itt vártak a lányok, melyekből a főnök előző nap válogatott. Jack mindig azzal eteti be őket, hogy nyertek egy wellness hétvégét. Ami igaz is. Szombaton a góré pincérnek adja ki magát, akkor is jól megfigyeli a lányokat, vasárnap pedig jön a mi reszortunk. Kopogás nélkül mentünk be a házba, s vettük az irányt a megadott szobába. A lány már elő volt nekünk készítve, így csak el kellett hoznunk. Luke kinyitotta az ajtót, s azután léptem be. Mind a ketten meghökkentünk, s csak néztük a mozdulatlan lányt. 

4 megjegyzés:

  1. Mint mindig most is irto jo lett!!!<3<3Mivel nekem nincs sajat gepem nem biztos hogy tudok kuldeni otletet de valahogy majd megoldom(remeljuk)Viszont soha ne hagyd abba az irast mivel tehetseges vagy!!Komolyan karacsonyra azt kivanom hogy olyan jo iro legyek mint te es legyen batorsagom egy blogot elinditani!!!! *-* *-* ^-^ <3
    rendszeres olvasod:Anna :-)

    VálaszTörlés
  2. Mint mindig most is irto jo lett!!!<3<3Mivel nekem nincs sajat gepem nem biztos hogy tudok kuldeni otletet de valahogy majd megoldom(remeljuk)Viszont soha ne hagyd abba az irast mivel tehetseges vagy!!Komolyan karacsonyra azt kivanom hogy olyan jo iro legyek mint te es legyen batorsagom egy blogot elinditani!!!! *-* *-* ^-^ <3
    rendszeres olvasod:Anna :-)

    VálaszTörlés
  3. Tádáá :)
    http://sok-felreertett-tevedes.blogspot.hu/2014/12/dij.html
    Hozzad hamar a következő részt! :)

    VálaszTörlés
  4. Kedves Olívia!Igazán kedvelem a blogod.Folyamatosan figyelem, hátha egy újabb résszel bővül a blog, de mostanság ez nem mondható el.Kár, mert egy tehetséges író vagy!Higyj nekem, az ilyet kiszúrom.Türelemmel várim az 5. részt!
    Üdvözöl:
    D. T.Z.

    VálaszTörlés