4.rész "Megbízás"

Kedves olvasóim! Meghoztam a 4.részt is és Karácsony közeledtével egy kis meglepetést is: most te döntheted el, hogy is folytatódjon a történet. Küldd el a saját kis ötleted a holivia@freemail.hu-ra. Amelyikben a legtöbb fantáziát látom, azt az ötletet fogom felhasználni! Köszönöm a visszajelzéseket, jó olvasást!

- Készülj fel, mert nem leszek kímé… - mondatát nem tudta befejezni, mivel egy újabb csapat idegen fickó rontott be a szobába. Fegyverrel a kezükbe. Kezeimmel azonnal takarni próbáltam magam, míg a fegyveres fickók a támadómat kényszerítették a földre. Szemeimmel Niall-t kerestem, de ő sehol sem volt. Ruháimat felkaptam a földről, majd magamra rángattam azokat. Mikor felnéztem egy kopasz, kissé túlsúlyos férfival találtam szembe magam.

- Gyere, visszaviszünk a rejtekedbe. – húzott derekamnál fogva. Nem tiltakoztam, csak „haza” akartam menni, s aludni egy jót, biztonságban. Észre sem vettem, de egyre inkább kezdek ragaszkodni a Szöszihez, s bízni benne. Hiszem neki, hogy meg tud védeni még a történtek után is. Az elmúlt pár órában csakis arra tudtam koncentrálni, hogy mennyire is vágyom a közelségére. Figyelmem a folyosó végére irányult ahol is éppen szétverik, s bilincsbe fogják a kezeit.

Pár óra múlva, miután átestem egy rutinvizsgálaton hazafuvaroztak. Niall már kint várt a ház előtt. Amint megláttam rögvest kiszálltam a járműből, s felé kezdtem rohanni, majd a karjaim közé zártam derekát. Magam sem tudom miért tettem, de ez megnyugvást jelentett. Könnyeim utat törtek maguknak, keservesen sírni kezdtem. A legnagyobb meglepetésemre Niall kezét éreztem a magamon, nyugtatóan simogatott, míg másik kezével derekamat ölelte. Váltottak még pár szót a sofőrömmel, majd bementünk. Én még mindig nem szakadtam el tőle, jelen pillanatban ő az egyetlen, akire támaszkodhatok. Igaz ez kicsit furán hangzik, én sem értem hogyan változhatott meg ilyen gyorsan a nézőszögem őt illetve. A nap elején még féltem tőle, sőt ők raboltak el, s itt tartanak távol a szüleimtől. Kényszerít, hogy drogokat áruljak, s fegyvereket szállítsak le. Azonban azt még mindig nem tudom miért is vagyok itt. Mire feleszméltem már a kanapén ültünk, egymás karjaiban. Kezdtem kínosan érezni magam, s ezt éreztettem is Niall-el. Elhúzódtam tőle és mint mindig szoktam zavaromban a lábamat kezdtem nézni, s egy hajtincsemet a fülem mögé tettem. Ő megköszörülte a torkát, majd felajánlotta, hogy elkészíti az ebédet, én nyugodtan menjek és pihenjek le.  Persze bele is egyeztem és le is feküdtem.

*Niall szemszöge*

Fogalmam sincs mi is volt ez az előbb Violett-el, de ha neki ettől könnyebb lesz feldolgozni a történteket, hát legyen. Ma egy csapatmegbeszélésre kell mennem, így csak egy gyors kajára lesz időm. Össze is dobtam valami palacsintaféleséget, majd leléptem. Hagytam egy kis papírfecnit a konyhapulton a lánynak, azzal a szöveggel, hogy Elmentem később jövök! Niall.

Pár perc múlva sietősen parkoltam le a feljárón, majd mentem be a hotelba. Mindig is itt tartottuk a megbeszéléseket, s ide hozzuk az eladni szánt lányokat. A szálloda főnöke, egyben a szervezetünk vezetője, s ez merőben megkönnyíti a munkánkat. Mindennek meg van a maga helye, s trükkje. A

recepciónál például a 200 és 270-es szobakulcsokban extasy van rejtve, s így vastagabbak is, azonban ez senkinek sem szúr szemet. Ugyan ez vonatkozik a poharakra, melyeknek le lehet nyitni az alját. Az a szervezet kreatív és pont ezért is tetszett meg annyira. A sarkon befordulva máris a 23-as szoba előtt vagyok. Hármat kopogok, majd ki is nyílik az ajtó. Luke nyit nekem ajtót, azonban az arcát elnézve baj lehet. Lassan lépek a székem felé. Vele végre teljes lett a létszám, s meg is kezdődik a nagy eszmecsere.

- Nos, mint ti is tudjátok van egy különleges lány, aki most Niall-nél lakik. Ez eddig mind szép és jó, de kibaszottul érdekelne, hogyan is került ő életveszélybe. – faszom. Nem gondoltam volna, hogy így napirendre fogja tűzni a témát. Mint illik felálltam, megadtam a tiszteletet a feledtesemnek. Tudtam, hogy ennek lesznek következményei, méghozzá súlyosak. Ez a lány valamiért nagyon tetszik a főnöknek, s ha sikerült volna, a férfi terve én már halott lennék.

- Mint mondta kiállítottam drogot árulni, s kicsit arrébb álltam. Nem gondoltam volna, hogy idáig fog fajulni, így nem avatkoztam bele. – a főnök közelebb jött hozzám, majd pont velem szemben megállt. Mindig ezt csinálja, így akarja éreztetni a személlyel, hogy neki itt a vége. Nagyon ért hozzá hogy kell ráhozni a frász az emberre. A szemkontaktust nem törtem meg, tudatni akartam vele, hogy vállalom a következményeket.

- Tehát az egészért vállalod a felelősséget? – kérdezte, bár inkább kijelentésnek felelt meg. Bólintottam, mire intett, hogy üljek le. Nem értettem, de biztosan rá fog világítani a tárgyalás végén, mikor csak négyszemközt leszünk. Dióhéjban csak az árakat és a fegyverosztást, ellenőrzést beszéltük meg, s ejtett még pár szót egy lányról, akit holnapután kéne a kijelölt személyeknek – köztük nekem is – rabságba ejteni, tehát magyarul bedrogozni, s majd kis idő múlva eladni. Ez a megbízás kicsit megnyugtatott, hogy nem fog kinyírni, azonban mint sejtettem valóban megkért a maradásomra.

- Tehát… Niall – ült le a székébe, majd összekulcsolta ujjait – egyáltalán nem örülök ennek a dolognak… viszont! Kapsz még egy esélyt tekintve, hogy felvállaltad a hibád. Holnapra szabadnapot kapsz, amikor is az egész kéglidből összedobod a fontos dolgaidat. Holnapután elvégzed a csajos bizniszt, másnap pedig puttonyra kapod Violet-et és elrepültök Amerikába. – ez még engem is meglepett. Míg ő csak mosolygott rám, addig én ezerrel latolgattam a kérdésén. Tudtam, hogy felesleges ezen agyalnom hisz’ úgy sem én döntök, de szerintem ebbe lehet beleszólásom. Vártam még pár percet, hagytam érlelődni a dolgot, majd meghoztam a saját döntésem.

*Másnap*

Még csak dél van, de én már felszerelkezve állok a nappaliban, míg a lakótársam az ebédet próbálja elkészíteni, azonban kétségeim vannak a felől, hogy valaha is készen lesz, mivel már háromszor kellett miatta szellőztetni. Nem izgulok a délután miatt, ez nekem egy rutinművelet. Nem tudom mit is fog Violet csinálni, míg távol vagy, azonban még fel kell hívnom egy havert, hogy figyeltesse a házat. Azonnal tárcsáztam is a számot, s miután lebeszéltük a tudnivalókat, belecsúsztattam a zsebembe. Pontosan végszóra, ugyanis készen lett az ebéd.

Luke-al talpig feketében indultunk neki az összekötőnk házához. Ránk mindig is itt vártak a lányok, melyekből a főnök előző nap válogatott. Jack mindig azzal eteti be őket, hogy nyertek egy wellness hétvégét. Ami igaz is. Szombaton a góré pincérnek adja ki magát, akkor is jól megfigyeli a lányokat, vasárnap pedig jön a mi reszortunk. Kopogás nélkül mentünk be a házba, s vettük az irányt a megadott szobába. A lány már elő volt nekünk készítve, így csak el kellett hoznunk. Luke kinyitotta az ajtót, s azután léptem be. Mind a ketten meghökkentünk, s csak néztük a mozdulatlan lányt. 

3.rész "Erőszak"

Kedves olvasóim! Sajnálom, hogy nem hoztam már egy ideje részt, de sem ihletem, sem kedvem nem volt az íráshoz. Viszont, most végre meg tudtam írni a 3. részt, ami remélem vigasztal, majd a hiányokért! Köszönöm az előző részhez a visszajelzéseket, jó olvasást!

- Vedd fel ezeket! – hajított az ágyra egy ruhakollekciót. Ahogyan ránéztem az előttem heverő ruhadarabokra elkapott a hányinger. Komolyan kurvát akar belőlem csinálni?

- De hát… ezek – éppen ki akartam oktatni, hogy én ilyen ruhát biztosan nem fogok felvenni, de amint találkoztam dühtől izzó szemeivel befejeztem a mondanivalómat. Csendben kémleltem a padlót, s vártam mi a teendőm, hiszen nem jönne hozzám csak úgy.

- Ezt kell felvenned. Gondolom már sejted mi is lesz a dolgod, de ne aggódj. Nem lesz semmi baj. – nem lesz semmi baj?! Hát persze, hogy ezt mondja, hisz’ nem neki kell kiállni, kurválkodni az utcára. Nem csináltam semmit, csak álltam. Ez volt az én hangtalan tiltakozásom. Mikor rájött milyen játékot is űzök vele, azonnal megragadott a hajamnál, s durván elráncigált a fürdőig. Természetesen a ruhákat is magával hozta. Belökött a fürdőbe, majd a nekem szánt szettet is mellém dobta.

- Ha azt mondtam felveszed, akkor kibaszottul felveszed! – ordibálta torka szakadtából – Ha, nem jössz ki a felszerelésedben 5 percen belül, akkor én megyek be és rángatom rád személyesen! – kiabált tovább, s rám vágta az ajtót. Természetesen ezek után köpni-nyelni nem tudtam, s jobbnak láttam öltözködni. Miután végeztem félve nyitottam ki az ajtót, minek túloldalán Niall várt. Ahogy végig néztem rajta, rögtön végig járt a borzongás. Agresszíven nyúlt csuklóm után, amit reflexből elrántottam. Úgy éreztem itt és most telt be a Szöszinél a pohár. Testem reszketett, féltem. Kezét a magasba emelte, s arcom felé lendítette. Szemeimet lehunytam, vártam a kiérdemelt büntetésem, de az nem következett be. Tenyere öt centire állt meg tőlem. Mély levegőket véve próbálta magát nyugodt állapotba helyezni. Pár perc elteltével intett, hogy kövessem, amit meg is tettem.

Fél óra múlva egy mocskos, benzintől bűzlő utcasarkon álltunk meg.

- Most menj ki és áruld ezt. Nem kell tudnod mi ez a lényeg, hogy egy adag 13 font. Érted? Ez itt összesen 20 adag. Ha, bármi probléma lenne, itt vagyok. – valahogy úgy nézhettem rá, mint aki most jött a Mars-ról és először lát embert. Egyáltalán nem erre számítottam. Valami olyasmire számítottam, hogy kiállít kurvának viszont, ehelyett valami illegális cuccot kell árulnom. Még mindig jobb az én verziómnál. Aprót bólintottam, majd kilökött a kocsiból. Odaálltam a kijelölt helyre, ahol is egy szimbólum volt. Láttam már ezt Niall házában, ezek szerint ez lehet a csapatuk, vagy a szervezetük jelképe. Táskámat szorosan fogtam, amiben az anyag található. Sokan elhaladtak mellettem, csupa kigyúrt, tetkós pasik. Páran rám néztek, bár különösebb figyelmet nem szenteltek rám. Kivéve egy fiút. Az út másik oldalán állt, s szemeivel méregetett. Egyszer megindult felém, tartva a szemkontaktust.

- Szia, cica. – köszöntött már öt méterrel a járda szegélyétől. Féloldalas mosollyal közeledett.

- Nos, mennyi egy adag, szivi? – szavai gúnyolódásba folytak, s legnagyobb kellemetlenségemre nem tudtam egy értelmes szót sem kinyögni. Miután választ adtam a kérdésre, vett is két adagot. Intett még utoljára köszönés gyanánt, majd eltűnt. Körülbelül egy óra múlva a tíz csomagot eladtam, ezzel egészen szép összeget kerestem, bár gondolom, ezt nem tarthatom meg. Minden rendben ment, egészen addig, míg egy újabb érdeklődő elő nem került. Azonban ő nem az áru után próbált informálódni, sokkal inkább irántam.

- Mizu édes? – súgta a fülembe, teljesen nekem feszülve. Undorodva fordítottam el a fejem. Nyakamat kezdte ostromolni ajkaival, én pedig csak remélni tudtam, hogy Niall minél hamarabb értem jön.

- Gyere gyönyörű, szórakozzunk egyet! – mocskos hangnemben beszélt, ezzel fokozta bennem a negatív érzelmeket. Még mindig nem szólaltam meg, egyszerűen nem ment. Levegővételem elárulta, hogy a félelem irányít persze ezt ki is használta. Autója felé kezdett húzni, azonban ezt már nem engedhettem. Minden erőmmel szegültem ellene, ami nyilvánvalóan nem tetszett neki.

- Gyere már te kis kurva! – ordibált. Hirtelen felindulásból érintettem össze tenyerem arcával, ami nagy csattanás hallatott, s egy piros foltot hagyott maga után. Ő sem hagyta magát, öklét hatalmas energia bedobással találkoztatta az orrommal. A fájdalom azonnal kiütött, viszont annyit még láttam, ahogyan Niall felénk rohan.

Az éles fény mélyen sütött bele szemembe, mikor magamhoz tértem. Lassacskán minden kezdett beugrani. A férfi, az ütések és végül az ájulásom. Körbenéztem a szobában és csak akkor jöttem rá, hogy nem Niall-nél vagyok. Egy hideg, nedves szobában vagyok. Föltámaszkodtam a matracról, s a kiutat kezdtem keresni, ami egy fehér ajtó volt. Kezemet a kilincsre helyeztem, azonban akármennyire is rángattam, nem nyílt. Segítségért kezdtem kiabálni, ám mikor meghallottam valakit közeledni, azonnal elhallgattam. A kinti személy a zárral babrált, majd kinyitotta az ajtót. Rögtön szembe találtam magam azzal a férfival, aki megütött, s ezek szerint el is rabolt.

- Végre kettesben. Most már az a Szőke gyerek sem zavarhat. – Niall! Vajon mit csinált vele? Értem jön? Vagy örökre itt maradok?

- Mi… mi van vele? – dadogtam. Közelebb jött hozzám, már-már túl közel. Körbejárt, miközben le se vette tekintetét a testemről. Hátam mögött állapodott meg, s söpörte el nyakam bal oldaláról a hajam. Ismét csókolgatni kezdett, de most csípőmet is fogdosta.

- Ne aggódj, kapott néhányat, majd mikor a földre került fölkaptalak és elinaltam veled. Azonban most ideje szórakozni. – szembe fordított magával, s el is kezdett megszabadítani a ruháimtól. Minden erőmmel ellenkeztem: rúgtam, karmoltam és ütöttem ahol értem, viszont ez semmit sem segített. Már csak a fehérneműm takart, s ő is vetkőzni kezdett. Rá sem tudtam nézni egyfolytában a kezeimet kémleltem, s tördeltem az ujjaim. Hallottam az övét koppanni a földön, s ott megszűnt a világ.

- Készülj fel, mert nem leszek kímé… - mondatát nem tudta befejezni, mivel egy újabb csapat idegen fickó rontott be a szobába.

2.rész "Futárkodás"

Sziasztok! Elnézést a rengeted késésért, de igyekszem minél előbb hozni a friss részeket. Ez a rész rövidebb lett, ennél hosszabb bejegyzéseket tervezek írni. Köszönöm a visszajelzéseket, jó olvasást!

Két nap telt el azóta, hogy Niall idehozott. Azóta nem beszéltünk, s az igazat megvallva egyre jobban kezdek félni tőle. Rettentően ijesztő alak, mindig tudja, hogyan hozza rám a frász, hogy eszembe se jusson megszökni. Általában a szobában szoktam ülni, míg ő az egész házat birtokba veszi, s használja. Csakis étkezésnél, s alvásnál szoktam vele találkozni, hála annak, hogy egy szobában kell vele aludnom. Néha rám néz, nem haltam-e még meg. Most is a szokásos ebédi körutamra indultam, de mikor láttam, hogy Niall egy idegen pasival beszélget a nappaliban, a falhoz simulva hallgattam végig, miről is szól a traccsparti.

- Neked csak annyi a dolgod, hogy elhozd hozzám, a fegyverekkel megrakodott táskával a hátán utána, ha jelzek, visszahozd a biztonságba. Értetted? – szemeim a kétszeresére nőttek. Ezt a hangot bárhol, bármikor felismerem! Habár, ha jobban belegondolok a hang gazdája már meghalt. Még mindig emlékszem, mikor egy tavaszi napon sétáltunk a parkban egyszer csak az FBI-ra lettünk figyelmesek. Láttam rajta, hogy ideges, de arra nem gondoltam, hogy őt keresik. Egyik pillanatról a másikra tűnt el mellőlem, s vitték el. Sosem tudtam meg mi is történt, mit követhetett el, hogy letartóztatták; csak annyi információt sikerült szereznem, hogy meghalt a börtönben. Eleinte sosem szerettem vele lenni, hiszen az apja miatt mentek szét a szüleim, s lett a mostohatestvérem. Percről percre szerettem bele, de szigorúan csak testvéremként néztem rá. Miután elment, rájöttem nem is szerelemről volt szó, csak a sok együtt töltött idő miatt, lehetetlennek tartottam, hogy nélküle éljek tovább. Az emlékek tiszteletére egy könnycseppet ejtettem, s utána már csak az ajtó csapódása vízhangzott a fülemben. Ki kell derítenem, ki is ez az ember!

- Violett! Gyere! – szólt Niall szigorúan. Basszus! El is felejtettem, hogy még nem csináltam kaját. Remegve, ujjaimat piszkálva járultam elé.

- T-tessék. – mondtam, mintha nem tudnám, hogy elrontottam valamit. Habár testbeszédem, s a dadogásom elárulta, tisztában vagyok vele.

- Rendeltem a Nando’s-t. Délután le kellene szállítanod valamit, úgyhogy gondoltam, ma megkíméllek a főzéstől. – Niall gyorsan kipakolta az ételt, s két tányérba egységesen elosztotta.

Nem sokkal később valóban egy táskát aggatott a hátamra, s kocsiba ültetett. Fogalmam sem volt róla, mi lehet a táskában, de számomra jobb is így. A gyomrom liftezett, de úgy, mint még soha. Tiltakozni eszem ágában sincs; tudom, mi lenne a következménye. Lábaimmal dobolok, viszont Niall ezt sem tűri, így egy szúrós pillantással jelez. Rögtön abba is hagyom, így a körmeim melletti bőrt kezdem nyúzni, ami hamar le is jön, majd vérezni kezd.

Fél óra múlva már egy lepukkant épület előtt állok, s a sofőröm az autóban vár. Követtem utasításait, remegő lábakkal mentem be, s néztem körül. Sötét volt. Mindig is féltem a sötétben, de tettem tovább a dolgom és letettem az épület közepére a táskát, majd elkezdtem loholni a kijárat felé, mintha egy késes őrült üldözne. Simán belemehetne egy sikoly filmbe ez a jelenet. Végre kiértem a napsütéses szabadba, de még ott sem álltam meg, egészen a járműig futottam, s pattantam be.

- Csak, nem megijedtél? – kuncogott Niall. Láthatta, arcomon a félelmet.

A visszaút is csendesen telt, de ha ezt így folytatja meg fogok őrülni. Sosem szól hozzám csak gyilkos pillantásaival tisztel meg. Hátravetettem magamat az ágyon, majd gondolkozni kezdtem. Ismét ugyan azok a megszokott kérdések, s nem talált válaszok. Forgolódásommal összegyűrtem a takarót, ami alattam pihent. Semmit tevésemet megelégelve léptem az ablakhoz. Éppen a közeli parkara nyit kilátást, ahol a szabad gyerekek felettébb nagy boldogsággal az arcukon ugrálnak egyik rönkről a másikra, vagy éppen repülnek a hinta segítségével. Na, igen ők szabadok. Észre sem vettem, de mire megfordultam a szőkeséggel találtam szembe magam. Csak meredt rám kék szemeivel, s ezzel zavarba hozott. Nem bírtam a szemébe nézni, szabadulni akartam a pillantása elől. Sőt, ettől az egésztől! 

1.rész "Költözés"

Kedves olvasóim! Nagyon örülök, hogy a prológus után 10-en összegyűltünk. Köszönöm a biztatást kommentek és pipák formájában. Az első rész nem igen sikeredett izgalmasra, de elvégre ez még csak a kezdet. Várom a visszajelzéseket, jó olvasást!

Egy alakot láttam kirajzolódni, azonban arcát a túlzott napfény miatt nem láthattam. Talpától, egészen arcáig végigmértem, s valamin megakadt a szemem. Egy kés volt nála! Lehet, hogy nem is engem kell megvédenie?

Ahogyan közeledett úgy húztam össze testem. Féltem. Mindenem remegett, életemben nem tapasztaltam még ilyen reakciót magamon. Lassan, nyugalmasan guggolt le mellém. Hogyan csinálja? Most készül halálra késelni, de közben szeme sem rebbent.

- Látom a lábaidat már kiszabadítottad. Legalább nem kell azzal is cseszekednem. – motyogta maga elé, s csuklómat megragadva emelte fel maga elé. A kést kezemhez rakta. Szemeimet összeszorítva sikítottam fel, mikor keze meglendült. Pár másodperc után csodálkozva tártam fel látásom. Semmim sem fájt! Csuklómra vetettem pillantásom, akkor értettem meg. A köteleket vágta el. Most először néztem fel a fiú arcára. A látvány egyszerre lepett meg és melegítette fel a szívemet. Szemei csodásak voltak; kéken csillogtak. Azonnal elvesztem bennük, s ezt ő is észrevette. Torkát megköszörülve rántott vissza a való életbe. Még mindig semmiről sem tudtam, ami félelmet okozott.

- Nyugi én nem akarlak a holtak közé sorolni. Azonban mások olyan szívesen vennék, ha csak úgy odadobnánk téged eléjük. – vigyorgott gonoszul, mit sem törődve azzal a ténnyel, hogy ezzel megrémiszt habár szerintem ez feltett szándéka. Várjunk csak… Engem meg akarnak ölni?! Egyáltalán kik és miért?! Nem értem. Már nem értek semmit! A srác derekamnál, s karomnál fogott meg, majd segített felállni. Jobban szemügyre vettem őt; nem is lőttem a külseje leírásánál olyan messzire, sőt! Ajkai piercingesek, karjai tetováltak, izmosak. Fehér pólója engedett a szemnek kisé átlátszó volt, így felfedte kockás hasát. Haja szőke volt, azonban a töve barna.

- Most egy olyan helyre megyünk, ahol a reményeim szerint nem fognak megtámadni, és nem kell egy halom embert kicsinálnom. – hadarta. Beszédén tisztán lehetett hallani, hogy nem született angol. Egyre jobban kezdtem tőle tartani, s ebben a flegma beszédstílusa is belesegített. Olyan érzésem volt mintha ajkaimat lakat alá zárták volna, egyszerűen nem tudtam megszólalni. A Szőke durván rángatott. Nem volt kedvem vele menni, annál inkább megtudni mi a szent ég történik körülöttem! Ahogyan kierőszakolt a szobából, rögtön egy fegyveres fiúval találtuk szembe magunkat.

- Niall a kért cuccod a földszinten van. – Niall csak bólintott egyet. Viszont, ha így hívják, akkor ő lehet az aki az ajtó előtt beszélgetett egy másik fickóval, s akinek tabu vagyok. A földszintre érve olyan értetlen arckifejezés uralkodott el rajtam, mint még soha. Egy hotel volt! Kik azok az idióták, akik egy hotel pincéjében ejtenek fogva embereket? Niall egy szobába kanyarodott be, ahol egy táska várta a gazdáját. Egyet sem tudtam pislogni, a Szöszi már a táskát fejtette szét. Lábujjhegyemre pipiskedtem, hogy én is megláthassam a tartalmát, de meg is bántam. Fegyverek, kések, s ha jól láttam bombák. Niall gyorsan behúzta a táska száját és a vállára dobta. Kezemet ismét megfogta, s immár a kijárat felé száguldott. Végre kiszabadulhattam ebből az épületből. Míg ő lazán lépkedett én kocogva is nehezen tartottam vele az iramot. Valamiért szokatlan volt számomra a tempója. Nem értettem magamat, amikor Niall a szállítmányával volt elfoglalva felhúzhattam volna a nyúlcipőt. Egy autóhoz értünk. Kinyitotta az anyósülésre nyíló ajtót, s betessékelt rajta. Miután kényelmesen elhelyezkedtem becsapta az ajtót majd egy félkört leírva tért át a vezetői oldalhoz.

Nem sokkal később egy fehér, viszonylag kisebb házhoz értünk. A felhajtón leparkolt, majd kisegített a kocsiból. Felkaromnál tartott, nehogy elszökjek, akárcsak egy rossz kutya. Utálom ezt a helyzetet. Olyan kiszolgáltatottnak és tehetetlennek érzem magamat. Niall bajlódott kicsit a zárral, de hamarosan beléphettünk a házba. Meg kell, mondjam nem olyan, mint amilyenre számítottam, egészen otthonos. A nappaliban egy kandalló helyezkedett el, s rajta fényképek sorakoztak. Volt pár gitár is a falon, de a festmények jobban érdekeltek. Azt hiszem eredetiek. A garnitúrák mind bőrből voltak, s szőnyeg, ha jól látom pamutból.

- Rendben. – sóhajtott. Gondolom most kiselőadás fog következni a szabályokról, meg persze a szobabeosztásról.

- Mint látod ez egy kis ház. Arra a luxusra ne is gondolj, hogy külön szobád lesz! Amúgy sem engednélek magamtól 5 méterrel távolabb. Most beszéljünk kicsit a házirendről. Nincs nyafogás, sírás vagy bármiféle hiszti. Sosem feleselsz velem, mindig szót fogadsz. Mindenről értesítened kell, még arról is mikor mész wc-re. Rendetlenséget nem akarok látni, és öhm… te fogsz főzni is. Remélem érthető voltam. – arckifejezésem alapján rájöhetett, hogy ez a rendszer nekem nem tetszik. Semmi kedvem egy vad idegen pasival egy szobában lenni. A kanapé alól kihúzott egy bőröndöt, majd a kezembe adta. Érdeklődve néztem rá, mire megnyomta az „open” gombot, s kinyílt a láda, ami tele volt az én ruháimmal. Teljesen leblokkoltam. Mikor és ki ment be a házamba?! Sietősen csuktam be a bőröndöt, majd fordultam a fiú felé. Kérdően néztem rá, nem mertem megszólalni.

- A szobánk arra van – mutatott a legközelebbi ajtóra – és a fürdő ott van. – magyarázta. Bólintottam, s elfoglaltam a szobát. Elkezdtem kipakolni, hátha kicsit belefeledkezem és elfeledem akár egy kis időre is ezt az egészet. Miután ott végeztem a fürdőszobai tárgyaimat is elhelyeztem. Fogalmam sem volt mit kellene, tegyek. Legszívesebben ordítanék egy nagyot, ezzel kieresztve az összes félelmet, s dühöt is, ami bennem rejtőzik. Levetettem magamat az ágyra, de azonnal szemet szúrt az a táska, melyet Niall hozott a Hotelból. Közel mentem, majd kitártam azt. Igazam volt! Bomba is van benne. Azonnal felálltam, s anélkül, hogy visszazártam volna hagytam el a szobát. A szöszi éppen tévézett. Én csak álltam, mint egy fadarab.

- Mit szeretnél? – nézett rám unottan. Nemlegesen megráztam a fejem, jelezve, hogy nincs semmi szándékom.

- Egész végig a néma lányt fogod játszani aki baszik szólni egy szót is, vagy végre kinyitod a szád és kinyögsz pár kibaszott szót? – hangja nyugodt volt és lágy. Nem volt mérges, de mégis megijedtem tőle. Nagyot sóhajtva készültem fel a neki címzett első mondatomra, de hangom elakadt. Nem értem még magam sem, hogy vajon miért nem tudok hozzászólni. Alsó ajkam kezdtem rágni izgalmamban, s újra átvettem fejemben a mondatot.

- Mi… miért vagyok itt? – hangom remegett, s egészen rekedtes, halk volt. Kezével intett, azt akarta, hogy elfoglaljam az üres helyet mellette. Kicsit hezitáltam, de végül mozgásra bírtam magam és leültem a fotel szélére, egészen távol tőle.

- Tudod ez egy nagyon hosszú történet, és aki kíváncsi hamar megöregszik. Legyen elég annyi, hogy a biztonságod érdekében kell itt lenned, mást nem mondhatok. – talán azért nem mondja el, mert ő sem tudja? Bár ez lehetetlen. 

Prológus

Sziasztok! Ezennel hivatalosan is megnyitom a Later c. blogomat! Remélem tetszeni fog és hogy kedvet kaptok a sztori végig követéséhez. Visszajelzéseket szívesen fogadok, írd le a véleményed, hogy tetszik-e vagy sem. Jó olvasást!

Violet Evans

Egy dohos, cigi szagtól bűzölgő pincében ébredtem. Látószervemen egy láthatatlan fátyol ült, melytől homályos lett látásom. Kezeim, s lábaim egyaránt össze voltak kötözve. Egy matracon feküdtem, ami ugyan olyan állapotban volt, mint a helység. Felsőtestem megemeltem, majd felültem. Szemeim elől eltűnt a homály, s az ajtó mögül beszéd zaja hallatszódott, melyet tisztán lehetett hallani.

- Tiéd a megtiszteltetés, hogy megvédd a lányt, viszont valamit nagyon jegyezz meg! Neked ő tabu! – mondta egy mély, félelmet keltő hang. Tulajdonosát izmos, tetovált fazonnak tudom elképzelni, akinél mindig ott rejtőzik egy pisztoly szükség esetén. Viszont nem értem miért vagyok itt, s miért kell megvédeni? Miért vagyok tabu? Annyi és annyi kérdés kavarog a fejemben, és ami a legszörnyűbb, egyikre sem találom a választ!

- Értettem. – most egy kellemesebb lágyabb hangot észleltem, azonban az a bizonyos sötétség és egyben hidegvérűség is benne lakozott. Képzeletemben hozzá is testet társítottam. A tetoválások maradnak, s a pisztoly is, de a kigyúrtságot már nem tudtam hozzátársítani. Izmosnak izmos, de nem egy tesztoszteron domb. A hallottak szerint, mint kiderült Niall-nek el kell vinnie egy biztonságos, a civilizációtól elzárt helyre. Kezdtem egyre jobban remegni, s a szabadulásvágyam eluralkodott rajtam, majd az ablakot kihasználva terveztem meg az elszökésemet. Először is a kötelet próbáltam eltávolítani a kezemről, de semmi haszna nem volt erőfeszítésemnek, a bilincsem kifogott rajtam. Lábaimat ugyan ki tudtam szabadítani, de felállni nem volt erőm. Nem tudom, hogy hogyan kerültem ide, de azonnal ki akarok törni. Agyam az utolsó emlékem után kutat, amit könnyebben meglel, mint azt gondoltam. A vásárlásból tértem haza és a konyhában pakoltam el a megvett élelmiszereket, amikor valaki lefogta a derekam. Itt hirtelen megakadtam. Biztosan elkábítottak, vagy csak leütöttek. Miért pont én? Mit rontottam el, hogy meg kell védeni? A kérdések halmazából egy zörrenés, ha pontosítani akarok az ajtó tárulása zökkentett ki. A fény beszűrődött, szemeim automatikusan kezdtek lecsukódni. Egy alakot láttam kirajzolódni, azonban arcát a túlzott napfény miatt nem láthattam. Talpától, egészen arcáig végigmértem, s valamin megakadt a szemem. Egy kés volt nála! Lehet, hogy nem is engem kell megvédenie?