Prológus

Sziasztok! Ezennel hivatalosan is megnyitom a Later c. blogomat! Remélem tetszeni fog és hogy kedvet kaptok a sztori végig követéséhez. Visszajelzéseket szívesen fogadok, írd le a véleményed, hogy tetszik-e vagy sem. Jó olvasást!

Violet Evans

Egy dohos, cigi szagtól bűzölgő pincében ébredtem. Látószervemen egy láthatatlan fátyol ült, melytől homályos lett látásom. Kezeim, s lábaim egyaránt össze voltak kötözve. Egy matracon feküdtem, ami ugyan olyan állapotban volt, mint a helység. Felsőtestem megemeltem, majd felültem. Szemeim elől eltűnt a homály, s az ajtó mögül beszéd zaja hallatszódott, melyet tisztán lehetett hallani.

- Tiéd a megtiszteltetés, hogy megvédd a lányt, viszont valamit nagyon jegyezz meg! Neked ő tabu! – mondta egy mély, félelmet keltő hang. Tulajdonosát izmos, tetovált fazonnak tudom elképzelni, akinél mindig ott rejtőzik egy pisztoly szükség esetén. Viszont nem értem miért vagyok itt, s miért kell megvédeni? Miért vagyok tabu? Annyi és annyi kérdés kavarog a fejemben, és ami a legszörnyűbb, egyikre sem találom a választ!

- Értettem. – most egy kellemesebb lágyabb hangot észleltem, azonban az a bizonyos sötétség és egyben hidegvérűség is benne lakozott. Képzeletemben hozzá is testet társítottam. A tetoválások maradnak, s a pisztoly is, de a kigyúrtságot már nem tudtam hozzátársítani. Izmosnak izmos, de nem egy tesztoszteron domb. A hallottak szerint, mint kiderült Niall-nek el kell vinnie egy biztonságos, a civilizációtól elzárt helyre. Kezdtem egyre jobban remegni, s a szabadulásvágyam eluralkodott rajtam, majd az ablakot kihasználva terveztem meg az elszökésemet. Először is a kötelet próbáltam eltávolítani a kezemről, de semmi haszna nem volt erőfeszítésemnek, a bilincsem kifogott rajtam. Lábaimat ugyan ki tudtam szabadítani, de felállni nem volt erőm. Nem tudom, hogy hogyan kerültem ide, de azonnal ki akarok törni. Agyam az utolsó emlékem után kutat, amit könnyebben meglel, mint azt gondoltam. A vásárlásból tértem haza és a konyhában pakoltam el a megvett élelmiszereket, amikor valaki lefogta a derekam. Itt hirtelen megakadtam. Biztosan elkábítottak, vagy csak leütöttek. Miért pont én? Mit rontottam el, hogy meg kell védeni? A kérdések halmazából egy zörrenés, ha pontosítani akarok az ajtó tárulása zökkentett ki. A fény beszűrődött, szemeim automatikusan kezdtek lecsukódni. Egy alakot láttam kirajzolódni, azonban arcát a túlzott napfény miatt nem láthattam. Talpától, egészen arcáig végigmértem, s valamin megakadt a szemem. Egy kés volt nála! Lehet, hogy nem is engem kell megvédenie?