5.rész "Kínvallatás"

Kedves olvasóim! Már jó rég nem hoztam semmit, s a záráson is elgondolkoztam. Azonban nem vitt rá a lélek. Köszönöm az eddigi támogatást, s a kedves szavakat! A részek most már hétvégente fognak jönni, ami azt jelenti, hogy a következő rész szombaton már elérhető lesz! Remélem tetszeni fog nektek ez a rész is, jó olvasást!

Luke nagy léptekkel közelítette meg a testet, majd nézte meg a pulzusát. Tekintetét rám kapta, s megrázta a fejét. Tudtam, hogy azonnal értesíteni kell a főnököt, azonban mielőtt még tárcsázhattak volna a számot, valaki egy erőteljes ütést mért rám, s szép lassan összerogytam.

Szemeim azonnal kipattantak, mikor lövés zaja töltötte be a teret. Fekvésből átváltottam ülőpózba. Rögtön körbenéztem, majd megakadt a pillantásom a székben ülő szőke srácon. A golyót a lábfejébe kapta, ami azt jelenti, hogy ez egy kínvallatás akar lenni. A gyanúm be is igazolódott, mikor komolya fenyegetések között ismét rákérdezett ki a vezér nálunk. Mindannyian kaptunk efféle kiképzést, bár amennyire én láttam Luke igen csak kezdett megtörni. Nem is csodálom, hisz’ zúzódások vannak a kézfején, arcán és egy elég mély vágás is helyet kapott a felső karján. Ezek ellenére ő még mindig nem adta be a derekát, s elküldte a férfit a fenébe.

- Keh, nincs időm veled szórakozni! – ordította, s a pisztolyát a társam homlokának nyomta. Luke nem ijedt meg, sőt pimaszul mosolygott. A vallató ahelyett, hogy meghúzta volna a ravaszt, erősen arcon vágta a fegyverrel őt. Szeme megakadt rajtam, s bólintott egyet a másik őrnek. Kihurcoltak engem is, s egy székre vágtak. Karjaim, lábaim egyaránt össze voltak kötve, s egy vízzel teli vödör helyezkedett el előttem. Tudtam mi lesz a sorsom. Addig fognak a víz alatt tartani, míg a halál peremére nem jutok, majd visszarántanak. Ez a rémálmom. Estem már át ezen, egyszerűen borzalmas. Nem jutok levegőhöz és közben abszolút tehetetlen vagyok. A kopasz tetovált arcú pasas most hozzám jött. Rápillantottam partneremre, akit éppen visszakísértek a kihalt cellánkba. Tudtam, hogy gondolkozik már a kiszabadulásunkon, s nekem is ezt kell tennem. Tekintetem újra meg újra végigfuttatom a szobában, azonban sehol egy ablak, amin ne lenne rács.

- Tehát, Niall. Sokat hallottam már rólad és a szövetségről. Szeretném, ha mindenről kitalálnál. – rossz duma. Mind ezzel kezdi ahelyett, hogy alkut ajánlana. Vicces, de sokkal inkább beválik, mint ez. A legutóbbi társam is belement egy ilyen alkuba, s miatta kellett az üzletet átköltöztetni Amerikából egészen pontosan New York-ból Londonba.

*Violet szemszöge*

Amióta tudomásom van arról, hogy Niall elment, keresgélem a kiutat, de hiába. Az ajtó gondosan bezárva, az ablakok csakugyan. Egyetlen egy ablak van nyitva, a fürdőben, de azon nem tudok kijutni. Míg a házban barangoltam, olykor éreztem magamon valakinek a tekintetét, viszont akárhányszor is néztem hátra, vagy ki az ablakon nem volt ott senki. Végső lehetőség ként megragadtam egy széket, s kitörtem az ablakot. Rettegtem a gondolattól, hogy Niall akármikor hazaérhet. Gyorsan másztam ki az ablakon és futottam, ahogyan csak tudtom. Nem érdeketek a dolgaim, csakis az eljövő szabadságra gondoltam. Paranoiám miatt rengetegszer körülnéztem, hátha követ valaki, de sosem láttam magam körül ugyanazt az embert kétszer. A pénzem és a házban talált aprót elhoztam magammal, ezáltal megszállhatok egy olcsó motelban.

- Jó napot! – köszöntöttem a recepcióst, aki ugyan így tett. Volt benne valami furcsa, mivel elég sokáig nézett. Nem voltam benne biztos, hogy valóban így lenne, csak bebeszélhettem magamnak.

- Milyen szobát szeretne? – szegezte nekem a kérdést. Elmagyaráztam, hogy egy egyágyas fürdőszobás, viszonylag olcsót szeretnék, három napra. Meg is kaptam a kulcsot, miután kifizettem a szobát. Jár hozzá két étkezés reggeli és a vacsora, így legalább ezzel nem kell bajlódnom. Maradt még elég pénzem, hogy vehessek holnapra pár ruhadarabot, de a mi azt illeti, kimenni is félek. Ismerem, ezt a környéket a közelben van egy kínai. Talán később, ha megnyugodtam lenézek. A szobába érve körbenéztem. Nem valami tágas, nem is vártam. Nekem most pont ez kell, úgy érzem, kisebb térrel biztonságban vagyok. Szinte az egész birodalmam belátom. Befejezve a bámészkodást mentem a zárhoz, s fordítottam el kétszer is. Az ágyhoz érve leültem a szélére, s beletúrtam hosszú hajamba, miközben élesen belélegeztem a levegőt. Bele sem merek gondolni mi, történne, ha Niall vagy az egyik társa rám talál. Akkor aztán végleg elbúcsúzhatok az életemtől. Testem még mindig remeg, sokk hatása alatt vagyok. Fejem óvatosan hajtom a párnára, s takarózok be. Próbálok megnyugodni és aludni egy jót, azonban minden egyes szösszenetre, ami a szomszédos szobákból jön, felkapom a fejem. A fürdőbe megyek, annak reményében, hogy találok valami nyugtatót, de ez nem megszokás még egy szállodában sem. Kinyitom, a falra felszeret, tükörrel ellátott szekrényt, azonban üres volt. Visszacsuktam, s egy pillanatra a tükörre pillantottam. Niall ott állt a hátam mögött, viszont mire megfordultam eltűnt. Csak képzelődtem! Tenyerem szívemre helyeztem, s visszamásztam az ágyba. Túl gyáva voltam elmenni a rendőrségre és feldobni őket. Ez egy hatalmas szervezet, biztosan megöletnének valakivel. Pár perccel később, minden bátorságom összeszedve fogtam magam, s elmentem ruhákért. Nem sokkal később sértetlenül érkeztem meg az üzletbe, ahol megcsapta szagló szervez az a bizonyos kínai áruház szag. Utam egyből a leggingsekhez vezetett. Egyből vettem három feketét, majd egy melegítőt is beszereztem.  Ezek után még pár egyszerű fekete-fehér pólót is vettem. Miután elhagytam az üzletet a gyógyszertár felé szedtem a lábaim. Ismét éreztem, hogy kezdek bepánikolni. Minél gyorsabban akartam végezni a dolgaimmal, s visszamenni a motelbe.

*Niall szemszöge*

Folyamatos zihálásom töltötte be a teret, s mikor megunták kínzásom visszadobtam Luke-hoz.

- Hogy vagy? – kérdeztem rögvest, amint meg tudtam szólalni. Kacagni kezdett a kérdésemen, s én is így tettem.

- Ennél rosszabbat nem is kérdezhettél volna. – nevetett tovább.

- Kitaláltam valamit. Mikor legközelebb kivisznek, megpróbálom elvenni a fegyverét és lelövöm azt a barmot. Persze ezzel majd az egész őrség minket fog célba venni, de ha úgy csináljuk, mint eddig, nem lesz baj. – tudtam, hogy nincs mit veszítenünk, így belementem. Megbízok benne, ő az egyik legjobb. Belelendültünk az akcióba, amint eljött az újabb vallatás ideje. Luke, mint ahogy megbeszéltük, az összekötözött kezével megragadta a fegyvert, s átdobta nekem, s én azonnal célkeresztbe vettem a kopasz fickót.